SEBESTYÉN GYULA
SEBESTYÉN GYULA
DIÓSZEGI VILMOS, 1972
DIÓSZEGI VILMOS, 1972
Sebestyén Gyula (Szentantalfa, 1864. márc. 7. – Balatonszepezd, 1946. febr. 12.): folklorista, irodalomtörténész, az MTA l. tagja (1905). A bp.-i egy.-en modern filológiát hallgatott, 1890-ben doktorált. Thaly Kálmán buzdítására kezdett népköltészeti tanulmányait az egy.-en Gyulai Pál irányította, aki számára a Kisfaludy Társ. támogatását is megszerezte; 1909-től tagja volt. 1889-től az OSZK-ban dolgozott, 1905- től a könyvtárosztály ig.-ja. A Folklore Fellows 1910-ben alakult m. osztályának elnökeként a társadalmi gyűjtőhálózat néprajzi munkáját irányította. A Magyar Néprajzi Társaság elnökéve választotta. 1898-tól az Ethnographia szerk.-je. A régi m. irodalom és a rovásírás kérdéseinek vizsgálata mellett kiemelkednek a téli néphagyományok körében végzett kutatásai. – F. m. A székelyek neve és eredete (Bp., 1897); Regös-énekek (Bp., 1902); A regösök (Bp., 1902); A magyar honfoglalás mondái (I – II., Bp., 1904 – 1905); Dunántúli gyűjtés (Bp., 1906); Rovás és rovásírás (Bp., 1909); A magyar rovásírás hiteles emlékei (Bp., 1915). – Irod. Madarassy László: S. Gy. (Ethnographia, 1934); Diószegi Vilmos: S. Gy. jelentősége a néprajztudományban (Ethnographia, 1964. 3. sz.); Schelken Pálma: Emlékezés S. Gy -ra (Muzsika, 1964. 3. sz.); Vértesy Miklós: S. Gy. (Könyvtáros, 1964. 7. sz.); Volly István: S. Gy., a dunántúli regösénekek gyűjtője (Jelenkor, 1964. 5. sz.).
