Árulkodó illat
Árulkodó illat
Az új tanítónő elé jóképű legényt küldenek a vasútállomásra. Felrakják a csomagokat a szekérre, a csinos tanító néni a legény mellé ül a bakra. A falu szélén a legelőn egy bika éppen közösül a tehénnel. A városi tanítónőt ugyancsak lenyűgözi a látvány, s azt kérdezi a legénytől:
- Honnan tudja a bika, hogy... izé... szóval, hogy mikor alkalmas a pillanat?
- Elárulja azt a nőstény illata.
Hajtanak tovább, most egy csődört és egy kancát látnak hasonló helyzetben.
- És a csődör honnan tudja...? - kérdi a kíváncsi nő.
- Neki is a nőstény illata árulja el. Ahogy a birkáknak vagy a kutyáknak is.
Megérkeznek a szálláshoz, lepakolnak, a fiú búcsúzik:
- Hát minden jót!
- Köszönöm a fuvart - mondja a tanítónő. - És látogass meg egyszer. Majd ha elmúlt a náthád...
