Csapájev elvtárs kívánságai
Csapájev elvtárs kívánságai
Csapájev elvtárs horgászás közben kifog egy aranyhalat.
- Dobjál vissza, ó, Csapájev - könyörög a hal. - Én elvarázsolt tündér vagyok, s ha visszadobsz, három kívánságodat teljesítem.
Csapájev elgondolkodik.
- Jó... Az első kívánságom, hogy ne fogjon a kard. A második, hogy ne fogjon a golyó... A harmadik... A harmadik... - Elgondolkodva nézi a távolban legelésző ménest. - A harmadik, hogy legyen nekem is akkora szerszámom, mint annak a lónak ott...
- Legyen - mondja az aranyhal, és a vízbe veti magát.
Csapájev magához inti a szárnysegédjét.
- Misa, itt ez a kard, csapj vele a vállamra!
- Na de Csapájev elvtárs, éles a kard, bele is halhat.
- Ne törődj semmivel, Misa, vágj, ha mondom.
Nincs mit tenni, Misa fölemeli a kardot, lesújt vele, s csodák csodája, Csapájeven nem látszik egy karcolás sem.
- Na, Misa, itt ez a puska, lőj vele a mellkasomra.
- Nem, Csapájev elvtárs, én nem leszek a gyilkosa.
- Lőj csak, ha mondom, ez parancs!
Misa lő, és a vezér sértetlen marad.
- Na, Misa, akkor most figyelj rám! - mondja magabiztosan Csapájev, és letolja a gatyáját. - Na, mit szólsz? Elmondhatod a fiúknak is!
- Hűha, fiúk - ordít a szárnysegéd a katonáknak -, mekkora pi...ja van Csapájev elvtársnak!
