b) Szepesi ágazat.
b) Szepesi ágazat.
V. tábla.
Bálint 1535–63. (Lapis pataki Segnyei Marg.) ki a III. táblán.; Bálint †; Miklós 1569–1613. (Azary An.); Jeremiás † 1570–1594.; Kata.; Borbála.; Potentiana. (Csuda Györgyné) 1584.; Pál 1625. (Székely Erzse.); Pál (Görgey Zsuzsána.) özv. 1711.; Miklós †. Péter †. Borbála 1673. («»Ormány Istváné.); Bálint (1. Görgei Zsófia. 2. Szinyey An.); Frusina (Rajkai Soos Gábor.); Anna. (1. Horvát György. 2. Dráveczky Gásp.). Borbála (1. Szakmáry Ján. 2. Pongrácz Kristóf.). Gábor. Éva (Hoffmán István.); Boldizsár 1730. (Róth Anna.); Lásd a VI. táblán.; Ezechiel 1694–1708. (Fehérpataky Már.); Pál † 1730. (Szeghy Mária.); Zsuzsa. (Berzeviczy Sándor.). Ilona (Görgey Zsig.). Anna (1. Keczer Sán. 2. Sustrik. And.). Kata (1. Palugyay Zsig. 2. Rady Mihály.). Mária (1. Mudrán Daniel. 2. Cservenyák.). Bora (Semsey Pál.). Pál (Pálfalvai Johanna.).
Bálintnak, kitől a táblázat kezdve van, neje lapispataki Segnyey Antal leánya Margit volt; ettől született fia Miklós szepes megyei szolgabiró volt 1572-ben. Ennek a többi közt csak két fia Pál és Bálint hagytak magok után maradékot. Bálintnak két neje volt, az első Görgey Zsófia, kitől Anna és Borbála, és a második: Szinyei Anna, kitől Gábor és Éva nevü gyermekei maradtak.
Emlitett Pálnak, a Székely Erzse férjének két unokája Boldizsár és Ezechiel lettek atyákká. Ez utóbbi ága azonban elenyészett.
Boldizsárnak ágát a jelen ivadékig mutatja a
VI. tábla.
Boldizsár 1730. (Róth Anna.) ki az V. táblán.; Sándor (1. Sontagh Erzse. 2. Stansith Horváth Bora.); Zsuzsa (1. Okolicsányi Fark. 2. Okolicsányi Imre.). Kata.; 1-től Farkas. (Szmrcsány Erzse özv. 1786.); Zsigmond; Pál ifj.; Ferdinand.; Teréz (Berzeviczy Gerg.); Erzse.; Teréz. (Stansith Horváth Bold.); Klára. (Baán János.); 2-tól Gergely a tudós. (Berzeviczy Teréz.); Titusz Edvárd. (Gr. Dessewffy Leticzia 1832-től); Aladár. Egyed.
E VI. táblázaton főfigyelmünket igényli Gergely a tudós, ki Kakas-Lomniczán született 1763-ban*. A jogi pályát Késmárkon bevégezvén, és a törvényes gyakorlatot Szabolcsban Vay Istvánnál folytatván, 1784-ben ügyvédi oklevelet nyert. Majd külföldi egyetemeket hallgatott, 1786-ban pedig Parist és Londont látogatá meg. Tudomány és tapasztalással térvén vissza honába, jövet Bécsben II. József császárnak is udvarolt, ki őt szolgálatra buzditva, pártolásáról biztositá. 1788-ban a helytartó tanácsnál mint fogalmazó kezdett hivataloskodni. Jelen volt az 1791-ki országgyülésen mint jelen nem levők követe, és ugyan ez évben a pesti zsinaton, mint hittársai küldöttje. 1795-ben hivataláról lemondván, kakas-lomniczi jószágába vonult, és életét a tudományoknak és müvészeteknek szentelé. És ekkor gyüjté az adatokat, főleg a kereskedést, az urbér alatt volt nép állapotát, és vallás ügyét tárgyazó munkáihoz. Kéziratban maradt müvein fölül hét munkát nyomatott ki latin és német nyelven* Meghalt 1822-ben Nejétől Berzeviczy Teréztől fia Titusz Edvárd, ennek fiai Aladár és Egyed stb.
Lásd életét Tudományos Gyüjtem. 1822-ki foly. XII. 3. lap. És Felső-Magyarorsz. Minerva. 1834. I. köt. 3–16. l. arczképével együtt. – És köz hasznu Esmer. tár II. 233. l.
Munkái ezek: a) De industria et commercio Hungariae. Lőcse 1797. – b) Ansicht des Asiatisch-europäischen Welthandels. stb. Pest, 1808–18014. És magyarra forditva a Tud. Gyüjteményben 1817. – c) De origine rusticitatis et eius progressu etc. Lőcsén 1806. a szerző tudta és akarata nélkül. – d) De prohibito transitu Catholicorum ad Ecclesiam Evangelicam. – e) „Über den gegenwaertigen Zustand der Protestanten in Ungern“ stb. Göttingen 1805. – f) Coordinatio rei religionalis ecclesiasticae etc. Lőcse 1815. – g) Nachrichten über den jetzigen Zustand der Evangelischen in Ungern. Leipzig, 1822.
Bevégezvén eképen Jakab ágát, át kell mennünk a másik fő ágra.
