GELLÉRT OSZKÁR: ÚJ SÖTÉTSÉG
GELLÉRT OSZKÁR: ÚJ SÖTÉTSÉG
Valami új sötétség kellene.
Valami új, szokatlan és merész,
Mit sejt a szív tán, ám nem ér fel ész.
Fekete ég, fekete napkorong,
S az ember él és lát is a szeme.
Valami új sötétség kellene.
Fekete mezben fű, virág, falomb.
Fekete tó forrása csörgedez.
Valami új sötétség kellene,
Valami döbbenetes!
Valami új, szokatlan és merész,
Mit sejt a szív tán, ám nem ér fel ész.
Fekete ég, fekete napkorong,
S az ember él és lát is a szeme.
Valami új sötétség kellene.
Fekete mezben fű, virág, falomb.
Fekete tó forrása csörgedez.
Valami új sötétség kellene,
Valami döbbenetes!
Új! S annyi gyász közt csak a vér piros.
A vér! A vér. Minden más színtelen.
Gödrös szemem, nagy, szögletes fejem,
Cserepes ajkam, ráncos homlokom.
E szörnyü gyászba fényt, reményt mi hoz?
E szörnyü gyász közt minden szín tilos.
E szörnyü gyászt ha végül megszokom:
Ó látom, látom, van még egy ajak.
Egy folt, vonagló, lüktető, piros!
De nincsenek… vonalak.
A vér! A vér. Minden más színtelen.
Gödrös szemem, nagy, szögletes fejem,
Cserepes ajkam, ráncos homlokom.
E szörnyü gyászba fényt, reményt mi hoz?
E szörnyü gyász közt minden szín tilos.
E szörnyü gyászt ha végül megszokom:
Ó látom, látom, van még egy ajak.
Egy folt, vonagló, lüktető, piros!
De nincsenek… vonalak.
Nem, nincsenek. Vonalak nincsenek!
Csúf véznaságom nem láthadd tovább.
Karod szorítón, páncélként fog át,
S véresre szivod hűlő ajkamat,
Hogy lélek lankad, szív beléremeg,
Hogy lélek lankad, szív beléremeg…
Hát jőjj, siess…Kelet felől a Nap
És nesztelen, tolvajként jő a fény.
Most éj takar, nem láthadd testemet:
Most légy, örökre, enyém
Csúf véznaságom nem láthadd tovább.
Karod szorítón, páncélként fog át,
S véresre szivod hűlő ajkamat,
Hogy lélek lankad, szív beléremeg,
Hogy lélek lankad, szív beléremeg…
Hát jőjj, siess…Kelet felől a Nap
És nesztelen, tolvajként jő a fény.
Most éj takar, nem láthadd testemet:
Most légy, örökre, enyém
