ADY ENDRE: AZ ÁJULÁSIG-CSÓK
ADY ENDRE: AZ ÁJULÁSIG-CSÓK
Ez az ájulásig-csók hona,
Rettegi a paraszt babona
S valahol, vad, erdő-szakálas,
Szatir-képű, bús hegyek alján
Fekszik, mint egy nagy fiatal lány.
Rettegi a paraszt babona
S valahol, vad, erdő-szakálas,
Szatir-képű, bús hegyek alján
Fekszik, mint egy nagy fiatal lány.
Mikor rásüt a Hold, megremeg.
S eléberoskadnak a hegyek,
Fehér halmait nyögve áldják,
Szent forrásaira borulnak
És csókba, könnybe, vérbe fulnak.
S eléberoskadnak a hegyek,
Fehér halmait nyögve áldják,
Szent forrásaira borulnak
És csókba, könnybe, vérbe fulnak.
Jaj annak, aki már erre járt,
És jaj, aki itt asszonyt talált,
Maró szája sohse lakik jól,
Ajka, foga, szíve elvásik,
De csókolni fog ájulásig.
És jaj, aki itt asszonyt talált,
Maró szája sohse lakik jól,
Ajka, foga, szíve elvásik,
De csókolni fog ájulásig.
Estéjén, éjén és hajnalán,
Vére és asszonya sincs talán
Ott piheg egy ibolyás dombon.
S asszony nélkül vagy asszonyostul
Csókol, amíg csak belepusztul.
Vére és asszonya sincs talán
Ott piheg egy ibolyás dombon.
S asszony nélkül vagy asszonyostul
Csókol, amíg csak belepusztul.
