GELLÉRT OSZKÁR: GYÖNGYSZEM
S csak nézed. S csak nézem.
Egy-kettő, egy… Már járni tanúl.
Ó mért nem nézhetjük gondtalanúl.
Habkönnyű szívvel őt,
Fekete sejtelem mért hogy éget,
Szívünkből jövendő keserűséget
Mért kell ma már kiöntenünk?!
Egy-kettő, egy… S fejünk eleszédül:
Melyik csomókon, kinek a kezébül
Siklik-csuszik ki majd előbb
A mi fölfüzött gyönyörű gyöngyszemünk…