GELLÉRT OSZKÁR: JÉG
GELLÉRT OSZKÁR: JÉG
Tudod édes, mióta az enyém vagy egészen,
Magamat veled együtt sokkal könnyebbnek érzem.
Valahogy lassan-lassan magam fölé kerekedtem.
Te megadod jó szívvel, amért előbb verekedtem,
izzadtam – vak pazarlás! – ittam, sírtam, szaladtam…
Ó sosem, sosem éltem még takarékosabban.
Tudod édes, olyan jó ez a csendes biztonság,
Kellett az, hogy a csókunk kukucskálók ne rontsák.
Valahogy mintha most már el-elbírnám magam
S a szót könnyebben adná a szívem s ajakam
S szemem könnyebben adná, ha oka van, a könnyet
S lennék, mint jég a vízen, egész magamnál könnyebb…
Kellett ez édes, kellett.
Nézz rám, most megölellek.
Most legtüzesebb csókomat adom.
Most lánggal égni lenne kedvem.
Jöjj… de ne így, mint aki mindjárt sírva fakad,
Ne így, hogy megfagy a könny a szemedben,
Ne így, hogy fázva húzod összébb a sált magadon,
Ne így, hogy a számról lesiklik ajakad,
Ne így, hogy a karomból kicsúszik a karod
S hogy kebleid mereven betakarod.
Magamat veled együtt sokkal könnyebbnek érzem.
Valahogy lassan-lassan magam fölé kerekedtem.
Te megadod jó szívvel, amért előbb verekedtem,
izzadtam – vak pazarlás! – ittam, sírtam, szaladtam…
Ó sosem, sosem éltem még takarékosabban.
Tudod édes, olyan jó ez a csendes biztonság,
Kellett az, hogy a csókunk kukucskálók ne rontsák.
Valahogy mintha most már el-elbírnám magam
S a szót könnyebben adná a szívem s ajakam
S szemem könnyebben adná, ha oka van, a könnyet
S lennék, mint jég a vízen, egész magamnál könnyebb…
Kellett ez édes, kellett.
Nézz rám, most megölellek.
Most legtüzesebb csókomat adom.
Most lánggal égni lenne kedvem.
Jöjj… de ne így, mint aki mindjárt sírva fakad,
Ne így, hogy megfagy a könny a szemedben,
Ne így, hogy fázva húzod összébb a sált magadon,
Ne így, hogy a számról lesiklik ajakad,
Ne így, hogy a karomból kicsúszik a karod
S hogy kebleid mereven betakarod.
