BABITS MIHÁLY: ZRINYI VELENCÉBEN
BABITS MIHÁLY: ZRINYI VELENCÉBEN
Szent Márk dicső terén, melyet mélán tapostam,
valaha régesrég egy másik bús magyar,
méltóbb költő mint én, és hős mint senki mostan,
tiport hatalmasan, ki tudta mit akar!
valaha régesrég egy másik bús magyar,
méltóbb költő mint én, és hős mint senki mostan,
tiport hatalmasan, ki tudta mit akar!
Ki tudta mit akar s nem tudta, hogy a roszban
fogyhatlan a világ s nem tudta, hogy hamar
ide vágy vissza a földről hol bármi sorsban
élni és halni kell; mely ápol s eltakar.
fogyhatlan a világ s nem tudta, hogy hamar
ide vágy vissza a földről hol bármi sorsban
élni és halni kell; mely ápol s eltakar.
Ezt mind nem tudta még s árva honára gondolt
s döngött csizmája a márványon s lelke tombolt,
látván sok harci jelt ős ívek oldalán.
s döngött csizmája a márványon s lelke tombolt,
látván sok harci jelt ős ívek oldalán.
Alkonyfelhő borult lagúnára, piarcra,
felhőn az angyalok készültek már a harcra,
melyre a holtakat felkölté Alderán.
felhőn az angyalok készültek már a harcra,
melyre a holtakat felkölté Alderán.
