TÓTH ÁRPÁD: TAVASZI ELÉGIA
TÓTH ÁRPÁD: TAVASZI ELÉGIA
Előttem nők siettek. Testét lomhán kinyújtva
Közénk terült a távol… és míg az esti csendben
Elhalt víg kacajuk, kezem szegény öt újja
Didergőn összesímúlt nyűtt, lim-lomos zsebemben.
S reád gondoltam akkor s szájon csókolt a szél,
Mely most testhez feszíti az asszonyok ruháját,
S mely olyan illatos, mint duzzadt dombu párnád,
S szelid, mint női vállhoz simúlt bús férfi arc-él.
Közénk terült a távol… és míg az esti csendben
Elhalt víg kacajuk, kezem szegény öt újja
Didergőn összesímúlt nyűtt, lim-lomos zsebemben.
S reád gondoltam akkor s szájon csókolt a szél,
Mely most testhez feszíti az asszonyok ruháját,
S mely olyan illatos, mint duzzadt dombu párnád,
S szelid, mint női vállhoz simúlt bús férfi arc-él.
Merengtem: most vetik fel fehérlő szűzi ágyad,
S irigyeltem cseléded, ki vár, míg vetkeződöl
És aki elmenőben kecses melledre láthat,
Min kis kupolát formálsz imára tett kezedből
S eszembe tűnt egy alkony, halkan súgtad nekem,
Hogy egy imába foglalsz fáradt, aggott apáddal…
Ó, látod-é még, édes, a múlt ködein által
Apád szelid, holt arcát s alázatos fejem?…
S irigyeltem cseléded, ki vár, míg vetkeződöl
És aki elmenőben kecses melledre láthat,
Min kis kupolát formálsz imára tett kezedből
S eszembe tűnt egy alkony, halkan súgtad nekem,
Hogy egy imába foglalsz fáradt, aggott apáddal…
Ó, látod-é még, édes, a múlt ködein által
Apád szelid, holt arcát s alázatos fejem?…
Hazaindúltam aztán, bús dolgokon tünődve:
E furcsa földi létre mi végre kelle lennem?
Vágynom melegre, fényre és karcsu testü nőkre
S bolyongni félszegen, magányos esti csendben?
S vén útcapadokon hosszan meg-megpihenve
Verseim mondogattam, melyekben csendesen
Zokognak bánatim, és egykedvűn figyelte
Fáradt, reszkető számat fáradt szegény szivem…
E furcsa földi létre mi végre kelle lennem?
Vágynom melegre, fényre és karcsu testü nőkre
S bolyongni félszegen, magányos esti csendben?
S vén útcapadokon hosszan meg-megpihenve
Verseim mondogattam, melyekben csendesen
Zokognak bánatim, és egykedvűn figyelte
Fáradt, reszkető számat fáradt szegény szivem…
