Babits Mihály: Bolyai
Bolyai János levele atyjához.
Szegény elménk e térben rab maradt:
a kapzsi villamölyv, a gondolat,
gyémántkorlátját még csak el sem érte.
ki kalitjából legalább kilátott,
a semmiből alkottam uj világot,
mint pókhálóból sző kötélt a rab.
uj végtelent nyitottam én eszemnek;
király gyanánt, túl minden képzeten
nevetlek, mint Istennel osztozó,
vén Euklides, rab törvényhozó.