Lányi Sarolta: Rajongó vers
Szikrázófürtű férfiangyal,
Te drága vendég, szép, okos,
Szelíd szemmel és aranyhanggal.
szenteld te dallá e sírást!
Hol várok ébren, egyedűl,
Szívem kigyúl, ő lesz a lámpa
S a búm terítem szőnyegűl.
Megszentűlt vágyamat nem érti.
Vizéből vizióknak
Amelynek minden csöppje kincs,
Dús kincse bús siróknak – – –
E bűvös vízzel hints meg újfent.
Kigyúlt szívem, a csodalámpa…
Ó Líra, bársonyhomlokú szent,
Jövel magányos nőszobámba!