Lányi Sarolta: Találkozás

Nem nézek arra, nem, nem, úgy-e nem?
Pedig már észrevett és énfelém tart.
Valami furcsa, fájós félelem
Félős öröm fogott meg és belémmart.
Magamba bukva érzem szégyenem.
Forró fullánkos ujjak zord sora
Trillázva szágúld végig énemen.
(Ó én: szilaj, százhangú zongora!)

E vad játékost én már ismerem.
És hallgatom hideg, nehéz haraggal,
Késéles ujja míg vérzőre vagdal.
Mikor lesz végre vége, Istenem?

És íme vége már. Talán korán…
Gyors kézfogás, rekedtes kis szavak…
S egy bágyadt, hűvös pillantás alatt
Elült a vágyjáték a zongorán.

Noviny Arcanum

Podívejte se, co o tomto tématu napsaly noviny za posledních 250 let!

Zobrazit