Kosztolányi Dezső: Nem szabad feledni
Kosztolányi Dezső: Nem szabad feledni
Hadd éljek még - hogy beteljék felettem,
Amit számomra valahol kiróttak.
Be akarom még csukni az ajtókat.
S kinyitom az ajtót, mit elfeledtem.
Amit számomra valahol kiróttak.
Be akarom még csukni az ajtókat.
S kinyitom az ajtót, mit elfeledtem.
Kit megbántottam, megvígasztalom majd,
Ki megbántott, azon még bosszút állok.
Korán kelek, hogy lássam a világot
S estente halljam még a régi lomb-zajt.
Ki megbántott, azon még bosszút állok.
Korán kelek, hogy lássam a világot
S estente halljam még a régi lomb-zajt.
Egy-két szegénynek még levelet írok.
Megnézem még a szabadkai házat,
Hol porba vert a gyász és a gyalázat
Egy nyári éjen s sírok, újra sírok.
Megnézem még a szabadkai házat,
Hol porba vert a gyász és a gyalázat
Egy nyári éjen s sírok, újra sírok.
Elutazom oda, hol sose jártam.
Egy ismeretlen ablakon benézek.
Józan leszek, rikkantok, mint a részeg.
Sötétbe járok. Járok a sugárban.
Egy ismeretlen ablakon benézek.
Józan leszek, rikkantok, mint a részeg.
Sötétbe járok. Járok a sugárban.
Aztán, mikor elérkezik a vesztem
S végére hajlik már emberfeletti
Nagy életem - mert nem szabad feledni -
Tisztán és fényesen a sírba fekszem.
S végére hajlik már emberfeletti
Nagy életem - mert nem szabad feledni -
Tisztán és fényesen a sírba fekszem.
(Bécs.)
