Pásztor Árpád: Nike egy fejetlen, szárnyatlan szobránál
Hozzá tapad sok lobogó redő,
Kinyujtott kar… de csuklóban letörve,
Győzelmes nyak, de nem ül rajta fő.
Fejet tett rá, röpítő szárnyakat,
Ívelt ág pálmát adott a kezébe…
Rohanó Nike… győzelmet arat!
A főt, a pálmát, szárnyat, rohanást.
S Nike csak most lett önmaga valója,
Diadalt példáz s törmeléke gyászt.
Jaj! Pusztulás, mely örömöt terem
Váll, de nincs fej… Zúgó szárny, de letörve
Oh, Nike torzó minden győzelem!