Ady Endre: Vágtatás a Holdnak
Ady Endre: Vágtatás a Holdnak
Holdnak, mint minden jó vitéz,
Holdnak vágok és nyargalok tele Holdnak,
Mögöttem ott-hagyott, vén,
Unott és lusta éveim gyalogolnak.
Holdnak vágok és nyargalok tele Holdnak,
Mögöttem ott-hagyott, vén,
Unott és lusta éveim gyalogolnak.
Rabolón s vidáman viszem
Utólért mámoros Jövőm bizodalmát,
A minden percre szebb perc
S minden kérdésre felelet szent hatalmát.
Utólért mámoros Jövőm bizodalmát,
A minden percre szebb perc
S minden kérdésre felelet szent hatalmát.
Arany haja s gyöngy-szeme van,
Pihegő, simuló Csoda, az én lelkem,
Azért viszem oly büszkén,
Istent és Időt megcsalón, érdemeltem.
Pihegő, simuló Csoda, az én lelkem,
Azért viszem oly büszkén,
Istent és Időt megcsalón, érdemeltem.
A Hold váró és biztató
S mi ketten sokkal több vagyunk, mint az Élet,
Sokkal hivőbb a lelkünk,
Sokkal remegőbb, kacagóbb, sokkal mélyebb.
S mi ketten sokkal több vagyunk, mint az Élet,
Sokkal hivőbb a lelkünk,
Sokkal remegőbb, kacagóbb, sokkal mélyebb.
És félnek a kisértetek
S hogy egyre jobban vágtatunk elmaradnak
S mi csodákként csodákba
S a szabadságból rohanunk föl szabadnak.
S hogy egyre jobban vágtatunk elmaradnak
S mi csodákként csodákba
S a szabadságból rohanunk föl szabadnak.
Holdnak, mint minden jó vitéz,
Holdnak vágok és nyargalok tele Holdnak,
Mögöttem otthagyott vén,
Unott és lusta éveim gyalogolnak.
Holdnak vágok és nyargalok tele Holdnak,
Mögöttem otthagyott vén,
Unott és lusta éveim gyalogolnak.
