Lengyel Géza: Kedves barátaim,
Lengyel Géza: Kedves barátaim,
véletlenül hozzájutva a Nyugathoz, olvasom, ki mindenki harcol munkatársai közül. Vegyétek szíves tudomásul, hogy magam is, őszülő szakállammal, öreg fejemmel mint póttartalékos járom az ún. északi harcteret (Oroszországot beleértve). Naplójegyzeteket is csinálok, bár rossz kabala talán. Bevallom, nagyon szeretném ezeket felhasználni. Tudjátok-e, mit tűr a legnehezebben az ember? a városi? Nem a hideg földön hálást, nem a srapnelpukkanást, hanem, hogy – mint mi – egész idő alatt egyetlen levelet, postát otthonról nem kapunk.
Meleg üdvözlet mindenkinek.
Lengyel Géza
