Április 6.
Április 6.
Őrült cirkusz a világ. Ha éjszaka egyedül vagyok, folyton nevetnem kell, ha azokra gondolok, akikkel Londonban összejöttem. B. egész szereplésével, gyönyörű leányával, vicces öreg feleségével, 16 gyerekével különböző nőktől, hiúságával, humorával – rembrandti figura. J. rettentő ambíciójával, belső komolyságával, alattomos nyugalmával – s a felesége, aki minden mozdulatát lesi, a szeme rebbenését figyeli, a legkisebb ügyét fanatikusan magáévá teszi. H., aki olyan sima, mosolygó, szimpatikus, hogy semmit se lehet róla megtudni, Shekko – a félelmetesen szerény japán –, s az emberek a színházaknál, a szegény kis színészek s a gyönyörű Neilson Terry, ez a fiatal liliom az őzszemekkel – hallatlan, fájdító szépségével – A., az öregedő színész, vad vágyával minden nő után, s szeretője, a rettentő sovány s furcsa W. kisasszony. Azután T. kisasszony a vidékről – a második szereposztásból –, aki minden este eljön lesni, hogy a főszereplő nem betegedett-e ki, s nem kell-e neki beugrani – mert borzasztó vágya van a londoni színpad után. És az ügynökök – és az irodák és a kis újságírók, és a félszemű Miss K., a nő riporter, aki úgy gyorsír, hogy a papírra se néz, és Miss G. keserű humorával s mélységes megvetésével a színházak iránt, mely abból fakad, hogy ő nem játszhatik – és mindenki az élet forgatagában –, a pincérek a hotelben, a rendőrök az utcán – hallatlan kavargás figurákban, eseményekben. Mint egy akvárium – a híg, áttetsző elemben csodálatos egzisztenciák csapkodnak, harcsák vastag bajusszal, fékezhetetlen falánksággal, kis aranyhalak, polipok, százlábúak, sünök s egész finom, csaknem testetlen lények…
