Monostori H. Kamilló: Vers a versről
Monostori H. Kamilló: Vers a versről
Ó, versek gyásza, fájó, tiszta gyász
Ó, vers, érzések drága váza, te,
Színekbe zárt, külszínesebb fele,
Kaleidoszkóp, kúszált, festett varázs!
Ó, vers, érzések drága váza, te,
Színekbe zárt, külszínesebb fele,
Kaleidoszkóp, kúszált, festett varázs!
Ó, gondolatnak gyászos végzete,
Kit rímbe zárva félszeg vers aláz,
Érzés fölébe festett cifra már,
Rímek zenéje, ritmus tengere;
Kit rímbe zárva félszeg vers aláz,
Érzés fölébe festett cifra már,
Rímek zenéje, ritmus tengere;
Játék szavakkal, könnyed és merész, –
Csengő sorokba vágyak titka vész.
Ó, versek színe, színes, tiszta vers,
Csengő sorokba vágyak titka vész.
Ó, versek színe, színes, tiszta vers,
Ki szíveket kettős bilincsbe versz, –
S ó szív, kit rímek fájó terhe nyom,
És versek gyásza, festett fájdalom.
S ó szív, kit rímek fájó terhe nyom,
És versek gyásza, festett fájdalom.
