Babits Mihály: Nincsen kísértet
Babits Mihály: Nincsen kísértet
1904.
Nincsen kisértet! Sűrü meleg estén
járhatunk fürtös felhők alatt nyugton,
világos főnket rúdon lengő, súton
száradó leplek immár nem ijesztvén.
járhatunk fürtös felhők alatt nyugton,
világos főnket rúdon lengő, súton
száradó leplek immár nem ijesztvén.
Boszorkányt sem már, ösvenyek keresztjén,
tündért se lesünk, mosdva régi kúton,
s nagy hajló fák alatt, magányos úton
nem hányunk jelt, mint együgyű keresztyén.
tündért se lesünk, mosdva régi kúton,
s nagy hajló fák alatt, magányos úton
nem hányunk jelt, mint együgyű keresztyén.
Ha kincsre vágyunk, játszunk vagy lopunk:
nem hajtunk friss gödörnél ingó térdet,
s egy kuvikhangra ásót nem dobunk.
nem hajtunk friss gödörnél ingó térdet,
s egy kuvikhangra ásót nem dobunk.
S elálmosodván, ketrecinkbe bujva,
- bátor csibék! nincs róka! - mécset fujva
nyugodtan alhatunk. Nincsen kisértet!
- bátor csibék! nincs róka! - mécset fujva
nyugodtan alhatunk. Nincsen kisértet!
