Harsányi Kálmán: A nyakék
Harsányi Kálmán: A nyakék
A hajnal ámpolnás kirakatában,
Két kóró közt kék s rózsafényben ég
Egy tündöklő nyakék.
Két kóró közt kék s rózsafényben ég
Egy tündöklő nyakék.
Ötvösszívek sajgó, szerelmes álma,
Ilyet nem tud csak féreg s égi csók,
Csak harmat, s kapzsi pók.
Ilyet nem tud csak féreg s égi csók,
Csak harmat, s kapzsi pók.
Rojtos láncokban, függő ívben hajló,
Sugárnál lengébb ringó szálakon
Szór színt, fényt, pazaron.
Sugárnál lengébb ringó szálakon
Szór színt, fényt, pazaron.
Száz véka gyöngy s száz gyémántos szakajtó
Szakadt alá, s a kincses zuhatag
Legszebbje fönnakadt.
Szakadt alá, s a kincses zuhatag
Legszebbje fönnakadt.
Két kézzel szórta, mannás permetegben,
A miden rútak szépség-istene
Pók s ember elibe,
A miden rútak szépség-istene
Pók s ember elibe,
Hogy tudjanak még, még szerelmesebben
A szépségnek szerelmet vallani
Pók s ember fiai.
A szépségnek szerelmet vallani
Pók s ember fiai.
S a harmat-ékszer minden csöpp-szemében
A rózsamáglyás májusvégi ég
Hajnalfáklyája ég.
A rózsamáglyás májusvégi ég
Hajnalfáklyája ég.
És csillog, izzik, bíboran, kevélyen,
S egy odaálmodott kebel felett
Gyönyörrel megremeg.
S egy odaálmodott kebel felett
Gyönyörrel megremeg.
