XIV.
XIV.
Holtodba mostan csöndesen feléd dől
A nap s dal istene, az ifjuság.
Babérjai közt gyászos ciprus-ág,
Hogy a porod megóvná a setéttől.
Ő tudja, hogy ki vagy s kegyes szive
Részvétesen ereszkedik ide,
En-gyermekét gyászolja, az utolsót,
Különös könnyel glóriázza át
Naptalan szemed, daltól néma szád,
Kincses fejed, mit elrabolt koporsód,
S fényét bocsájtja rád.
A nap s dal istene, az ifjuság.
Babérjai közt gyászos ciprus-ág,
Hogy a porod megóvná a setéttől.
Ő tudja, hogy ki vagy s kegyes szive
Részvétesen ereszkedik ide,
En-gyermekét gyászolja, az utolsót,
Különös könnyel glóriázza át
Naptalan szemed, daltól néma szád,
Kincses fejed, mit elrabolt koporsód,
S fényét bocsájtja rád.
