Déry Tibor: Éjjel a Rózsadombon
Déry Tibor: Éjjel a Rózsadombon
Vérhalom utca!… messze lent halványzöld hidegen zajlik a Duna
jaj! a pesti oldalon hunyorgó lámpások figyelik remegő lépésim
szájamból nyers pálinkaszag csap a hideg égbe, lábaim kalimpálnak
egy, kettő, három… sok lépcső, míg ajtaját lihegve elértem.
jaj! a pesti oldalon hunyorgó lámpások figyelik remegő lépésim
szájamból nyers pálinkaszag csap a hideg égbe, lábaim kalimpálnak
egy, kettő, három… sok lépcső, míg ajtaját lihegve elértem.
Kulcs csikordul, csendes a ház, de a kertből halk lépteket hallok
három sötét szobán átcsuszok, sárga világ szürődik az ajtónyilásból
tányércsörömpölésre jaj!… a hosszú tőrrel combomat megsebeztem
vér cseppen a padlóra, - hangosan - de nem álnok vér, nem csapodár.
három sötét szobán átcsuszok, sárga világ szürődik az ajtónyilásból
tányércsörömpölésre jaj!… a hosszú tőrrel combomat megsebeztem
vér cseppen a padlóra, - hangosan - de nem álnok vér, nem csapodár.
Háttal az ajtónak ül, a széktámlára nyomódik a fehér bluz
megfulladok… hö hö… csak lassan, gondolatimat hátha meghallja!
igen… igen…. üres a ház, csak kinom szülte rémek járják a táncot
az függöny mögött ropja, szekrényből kitörni készül itt nagy robajjal
csitt!… csend! most vajudik, torz fejeket szül öle
szeretője feje, hol fekete, veres, hol szőke, arcomba vigyorogva szökik
hisz tudom!… elég! - - Átjárta a tőr, halk sikollyal előre esett
szájából láng tör ki, hálójába vittem, az ágyban elvérzett.
megfulladok… hö hö… csak lassan, gondolatimat hátha meghallja!
igen… igen…. üres a ház, csak kinom szülte rémek járják a táncot
az függöny mögött ropja, szekrényből kitörni készül itt nagy robajjal
csitt!… csend! most vajudik, torz fejeket szül öle
szeretője feje, hol fekete, veres, hol szőke, arcomba vigyorogva szökik
hisz tudom!… elég! - - Átjárta a tőr, halk sikollyal előre esett
szájából láng tör ki, hálójába vittem, az ágyban elvérzett.
Szétpattanó véres buborékok a légben! halkan! a szőnyegbe ne botoljak!
a Dunába esnék, a jeges Dunába! Csak csendesen! nehogy meghallják!
rám ásit a fekete szoba s mélyén vergődésemet vigyorogva nézi… ki az?
csak nyugodtan! hisz semmi sem történt. Jussom volt. Szemem tükrében tovább él s örökké
a Dunába esnék, a jeges Dunába! Csak csendesen! nehogy meghallják!
rám ásit a fekete szoba s mélyén vergődésemet vigyorogva nézi… ki az?
csak nyugodtan! hisz semmi sem történt. Jussom volt. Szemem tükrében tovább él s örökké
Isten!… Isten!… a tükör… a tükörben! nem lehet hisz bent fekszik az ágyban
a tükörben képe… szívéből a tőr hegye… a vér lefelé folyik
de hisz itt fekszik az ágyban… de itt a tükörben képe… megmaradt!
Átok! szeme rám mered… a tükörből… letörülni!… letörülni!
a tükörben képe… szívéből a tőr hegye… a vér lefelé folyik
de hisz itt fekszik az ágyban… de itt a tükörben képe… megmaradt!
Átok! szeme rám mered… a tükörből… letörülni!… letörülni!
Rongygyal, vízzel… csak tisztább, tán forró… vérrel?
saját véremmel!… így! erősen, ha dörzsölöm… Segítség!
Segítség! már halványul… hisz tudtam, tudtam!… ide nézzetek emberek!
saját véremmel, ha dörzsölöm, kifakul a tükörből… a tükörből.
saját véremmel!… így! erősen, ha dörzsölöm… Segítség!
Segítség! már halványul… hisz tudtam, tudtam!… ide nézzetek emberek!
saját véremmel, ha dörzsölöm, kifakul a tükörből… a tükörből.
