Véghelyi Imre: József királyi herczeg
Véghelyi Imre: József királyi herczeg
Payr Hugó hadiújságíró könyvbe foglalta a kis tanulmányokat, s tudósításokat, miket József főhercegnek személyéről, jelentőségéről, katonai viselt dolgairól írt. A dinasztiának e meghatóan derék férfiát éppen derékségénél fogva olyan legendakör veszi körül s annyi írás ünnepelte már, hogy ezt még egy könyvvel megtetejezni nem volna szükség. De a Payr könyve nem ezt akarja. Nem mondja ki egészen, csak a bevezetésben érezteti: hogy igazságot akar szolgáltatni – már amennyire a hadi sajtó körülmények megengedik – József főhercegnek. Ezt úgy kell érteni, hogy bizonyos tekintetben túlságosan is szokás magasztalni e nemes és jóságos férfiút – olyan túlzással, mely mint az igen magas villamos áramok, hatás nélkül megy át az emberen. Viszont mint katonáról nem szólnak róla, ki pedig negyedik esztendeje vezéri munkában áll mindig a legnehezebb helyeken és nehéz kezdet után állandó sikerrel is. Olyasmi ez, mintha, hogy nagy példát mondjunk: József császárról csak az ő harun al rasidi kalandjait írnák meg, magát kormányzatát, intézkedéseit, rendeleteit elhallgatnák. A Payr előadásából látni lehet, hogy ez a vezérlet nem afféle tessék-lássék reprezentális, s Payr úgy értékeli, hogy Conrad, Boroevics és Kövess mellé írja a magyar főherceg nevét. S valóban: a Payr könyvéből kép alakul a József főherceg katonai munkájáról, s nem kisebb tekintély, mint Boroevics üti rá a pecsétet azzal a híres mondásával, «a Doberdót ketten tartották: József főherceg s a magyar baka.»
