Bálint Aladár: A Holitscher-gyűjtemény aukciója
Bálint Aladár: A Holitscher-gyűjtemény aukciója
Az Ernst múzeum termeit roskadásig megtölti az a tömérdek porcelán, szőnyeg, ezüst, arany holmi, kép, üveg, öreg óra, faragás és egyéb antikvitás, amelyet Holitscher Róbert budapesti építész hosszú évek során egybegyűjtött és most szélnek ereszt.
Nagyon bajos számot adni e gyűjteményről, melynek gazdagsága és sokfélesége valósággal elszédíti a szemlélőt.
A katalógus jóval több, mint ezer darabot számlál; még a békeidő árai mellett is sok százezer koronára becsülhető az értéke mindannak, amiről gazdája most lemond. Különösen gazdag a porcelángyűjtemény; Bécs, Meissen nem egy ismert és irigyelt mesterdarabja villan ki az üvegszekrények mögül, a magyar kerámia múltjának két fontos telepe: Holics és Herend is, ha nem is elsőrangú, de mindenesetre jellemző darabokkal teszi teljessé a kollekciót.
Mennyi munka, mennyi szeretet, hozzáértés megy veszendőbe azzal, hogy e gyűjtemény szétzüllik. A művész, a kézműves talentuma, a sok nemes matéria, a belevitt energia, a gyűjtő sok boldog órája, az utánjárás, a megszerzés öröme mindez mindenestől, ismeretlen új hajlékokba, valószínűleg néhány újgazdag lakásába áramlik. Félő, hogy diszharmonikus, ízléstelen, hivalkodó otthont találnak majd ez ódon emlékek.
Amily gyönyörűséget szerez e tárgyak szemlélése, éppoly szomorúságot okoz újabb hányatásuk, sorsuk, megaláztatásuk.
Az állam, mely annyi mindenre költ, jól tenné, ha minél többet megmentene e vándorútra kelő gyűjtemény darabjai közül.
