Július 27.
Július 27.
Van egy kis ösvény, amely kis falum kálváriája mellett kezdődik s a kopasz hegyoldalon körül szelíd emelkedéssel visz föl a szemközti gerincre s onnan tovább erdőn, hegyi legelőn, erdőn, mohás, süppedő réten, fiataloson keresztül egyenesen a Paradicsom-hegy csúcsára, amely egyébként, félkörrel fedett feszületével, mint tar búb áll igen magasan a városka fölött. Ez a gerincösvény legszebb, legkedvesebb, legmagánosabb sétám itt a vidéken.
De nem veszed-e észre, édes öregem, hogy amióta ő életembe zuhant, se tollam, se kedvem, se belső melódiám az én kis természeti képeimhez nincsen?
Nappal vele vagyok, éjjel vele küszködik felgyulladt képzeletem.
Alice a neve.
