LACZKÓ GÉZA: HA JÖN AZ ESTE...
LACZKÓ GÉZA: HA JÖN AZ ESTE...
Ha jön az este, megmosom magam
A szent csönd puha vizével,
Markom szelíd merítő edénye
Szememre, számra, homlokomra
Locsolja halkan.
A szent csönd puha vizével,
Markom szelíd merítő edénye
Szememre, számra, homlokomra
Locsolja halkan.
Lefoszlik róluk lassan, édesen
Bosszú és bánat, remény és küzdés,
S a hűs csönd szentelt vizével
Csobogva halkan, mint aki fél,
Locsolom arcom.
Bosszú és bánat, remény és küzdés,
S a hűs csönd szentelt vizével
Csobogva halkan, mint aki fél,
Locsolom arcom.
És elfelejtek bántó tövist,
Az út sok botlató kövét,
A messze szajha délibábot,
A makacs koldust: a Gondot,
Életet, embert.
Az út sok botlató kövét,
A messze szajha délibábot,
A makacs koldust: a Gondot,
Életet, embert.
Az életet, mert pénzért adják,
Az embert, mert pénzen veszik,
A pénzt, mert istenünk,
Az Istent, mert tömjéne pénz,
Penészes arany.
Az embert, mert pénzen veszik,
A pénzt, mert istenünk,
Az Istent, mert tömjéne pénz,
Penészes arany.
De itt az este, mossuk meg magunk,
Szemünkre, szánkra, homlokunkra
Markunk szelíd edényeivel
A szent csönd puha vizét
Locsoljuk halkan.
Szemünkre, szánkra, homlokunkra
Markunk szelíd edényeivel
A szent csönd puha vizét
Locsoljuk halkan.
