Harsányi Kálmán: CSÖND
Harsányi Kálmán: CSÖND
A csönd közömbös, óceáni mélyén,
Mélyen, mélyen a kék fölszín alatt,
Vérszínű lomb zúg, s erdővé szövődik
Sok élő, vérző korall-gondolat.
Mélyen, mélyen a kék fölszín alatt,
Vérszínű lomb zúg, s erdővé szövődik
Sok élő, vérző korall-gondolat.
Dermedt erdőkből dóm s kupola épül,
Előbb sirály-dúc, majd pálmás sziget,
Végül hajók és szívek kikötője,
Uj rév, uj föld, mely igér uj hitet.
Előbb sirály-dúc, majd pálmás sziget,
Végül hajók és szívek kikötője,
Uj rév, uj föld, mely igér uj hitet.
Mind illatos, friss, hamvas, szűz, opálos
Zöld gyöngyszem a kék tükrű tengeren,
Csak az kopár, s madártól is lakatlan,
Melyen én állok, én és végzetem.
Zöld gyöngyszem a kék tükrű tengeren,
Csak az kopár, s madártól is lakatlan,
Melyen én állok, én és végzetem.
Hajók és szívek erre sose járnak,
A nagy Albatrosz messze elkerül,
E puszta szírt a dómom kupolája,
S keresztként állok rajta egyedül.
A nagy Albatrosz messze elkerül,
E puszta szírt a dómom kupolája,
S keresztként állok rajta egyedül.
Leborulok a néma sziklafokra
Az elmúlás sejtelmével teli,
S hallom, hogy lenn a csönd halálos csókja
A korallerdők gallyát tördeli.
Az elmúlás sejtelmével teli,
S hallom, hogy lenn a csönd halálos csókja
A korallerdők gallyát tördeli.
