Komjáthy Aladár: Üzenet és búcsú • (Babits Mihálynak)
Komjáthy Aladár: Üzenet és búcsú •
(Babits Mihálynak)
(Babits Mihálynak)
Hozzátok küldöm szívemet
kék ég és áldott tájak;
rab vagyok, innen izenek
a magas jegenyefáknak.
kék ég és áldott tájak;
rab vagyok, innen izenek
a magas jegenyefáknak.
*
Szerelmem voltál mindég szép mező
s borzongtam, hogyha fényben állt a rét
s hallgathattam a föld lélekzetét.
Villog a víz! A nap aranyba sző
mindent. A tájon cséplés zaja zúg
s hevernek szerte kis magyar faluk.
s borzongtam, hogyha fényben állt a rét
s hallgathattam a föld lélekzetét.
Villog a víz! A nap aranyba sző
mindent. A tájon cséplés zaja zúg
s hevernek szerte kis magyar faluk.
Az út mentén leng lángoló pipacs.
Hová vezet ezüst szalagja majd?
Ki bánja? Menjünk! Kóbor vágya hajt
a mámornak, mely szívemből kicsap.
Menjünk hát, szálljunk, int a messze táj
s tündöklik, hív a szines láthatár.
Hová vezet ezüst szalagja majd?
Ki bánja? Menjünk! Kóbor vágya hajt
a mámornak, mely szívemből kicsap.
Menjünk hát, szálljunk, int a messze táj
s tündöklik, hív a szines láthatár.
Az ég oly enyhe, szép és tarka álom,
s fehér felhők vonulnak rajta lassan,
szelid juhok, békésen, nagy csapatban
s ott messze-messze áll egy barna várrom.
És áll a vár és száll a nap az égen
miként az élet száll a féltekéken.
s fehér felhők vonulnak rajta lassan,
szelid juhok, békésen, nagy csapatban
s ott messze-messze áll egy barna várrom.
És áll a vár és száll a nap az égen
miként az élet száll a féltekéken.
*
Minden nyár elmulik
hervad a rózsa
készüljetek el
a búcsúzóra.
Őszi szél kergeti
a nyári vágyat
készítsük el már
a langyos ágyat.
Vessük a párnát
illatos levélre,
s aludjunk, álmodjunk,
várjunk a télre...
hervad a rózsa
készüljetek el
a búcsúzóra.
Őszi szél kergeti
a nyári vágyat
készítsük el már
a langyos ágyat.
Vessük a párnát
illatos levélre,
s aludjunk, álmodjunk,
várjunk a télre...
