Gellért Oszkár: Mi az, ami még jönni fog?
Gellért Oszkár: Mi az, ami még jönni fog?
Ó halállal jegyes húsz gyermek-évem!
Kórházi ágyon fekünni hétről-hétre
S bámulni egy ablaknyi tavaszi égre,
Örök ég, van-e még számomra titok?
Bámulni egy ablaknyi tavaszi égre:
Mi az, ami még jönni fog?
Kórházi ágyon fekünni hétről-hétre
S bámulni egy ablaknyi tavaszi égre,
Örök ég, van-e még számomra titok?
Bámulni egy ablaknyi tavaszi égre:
Mi az, ami még jönni fog?
Süllyedő hajón görcsösen tapadni
Messzelátómnak kerek két ablakára;
Ahol partot ér a szennyes ég határa,
Feltűnik-e végre a távoli fok,
Ahol partot ér a szennyes ég határa:
Mi az, ami még jönni fog?
Messzelátómnak kerek két ablakára;
Ahol partot ér a szennyes ég határa,
Feltűnik-e végre a távoli fok,
Ahol partot ér a szennyes ég határa:
Mi az, ami még jönni fog?
Nézni tükrözését földi pokolnak,
Mit tűzgolyó rajzol, vonat ablakából,
Ugató szavát ha elnyeli a távol,
Nézni az egen a rakéta-csikot,
Ugató szavát ha elnyeli a távol:
Mi az, ami még jönni fog?
Mit tűzgolyó rajzol, vonat ablakából,
Ugató szavát ha elnyeli a távol,
Nézni az egen a rakéta-csikot,
Ugató szavát ha elnyeli a távol:
Mi az, ami még jönni fog?
Lesni naponta az őszi felhőket
Vasrácscsal vonalzott csepp börtöni égen.
Lám, elmúlt ez is s vele harminchét évem:
Meghalni még mind kevés, megélni sok!
Lám, elmúlt ez is s vele harminchét évem:
Mi az, ami még jönni fog?
Vasrácscsal vonalzott csepp börtöni égen.
Lám, elmúlt ez is s vele harminchét évem:
Meghalni még mind kevés, megélni sok!
Lám, elmúlt ez is s vele harminchét évem:
Mi az, ami még jönni fog?
Kint teli tüdők tavasz-éjszakája.
Nézd most az eget, nincs földi gátja, szennye.
Ó szívj fel, ó szívj, szabad ég végtelenje:
Karom kinyújtom és ablakot nyitok.
Ó szívj fel, ó szívj, szabad ég végtelenje
S jöjjön, ami még jönni fog!
Nézd most az eget, nincs földi gátja, szennye.
Ó szívj fel, ó szívj, szabad ég végtelenje:
Karom kinyújtom és ablakot nyitok.
Ó szívj fel, ó szívj, szabad ég végtelenje
S jöjjön, ami még jönni fog!
