VI.
VI.
Szomorúságomat hol hagyjam Kedvesem,
hol hagyjam, ha átlépem szobád küszöbét?
hol hagyjam, ha átlépem szobád küszöbét?
Nézem a suhanó felhőket, utánuk kiabálok:
nektek adom szomorúságom.
Zörgős avarban járok nesztelenűl, könyem
lecsordúl az avarra. Suttogok:
neked adom szomorúságom.
Az uccán egyedül járok és a siető
emberek szemébe könyörgőn nézek:
nektek adom szomorúságom,
nektek adom szomorúságom.
Zörgős avarban járok nesztelenűl, könyem
lecsordúl az avarra. Suttogok:
neked adom szomorúságom.
Az uccán egyedül járok és a siető
emberek szemébe könyörgőn nézek:
nektek adom szomorúságom,
Senki sem felel.
Csak állok meredten. Vigyorogva les rám
az ősz, a szél hahotázva köszönt s
a letarolt fák gúnyosan hajolnak fölém.
Csak állok meredten. Magamtól kérdezem,
senki meg ne hallja: szomorúságomat
hol hagyjam Kedvesem, hol hagyjam, ha
átlépem szobád küszöbét?
az ősz, a szél hahotázva köszönt s
a letarolt fák gúnyosan hajolnak fölém.
Csak állok meredten. Magamtól kérdezem,
senki meg ne hallja: szomorúságomat
hol hagyjam Kedvesem, hol hagyjam, ha
átlépem szobád küszöbét?
