SZABÓ LŐRINC: ALSZIK …
SZABÓ LŐRINC: ALSZIK …
A fény kipatakzott szeméből -
szem, ördögök szeme, ne bánts!
szem, ördögök szeme, ne bánts!
Füvek dagadoztak hajában
s a haja most száraz bogáncs.
s a haja most száraz bogáncs.
Alszik… Megnőtt szakálla, körme…
Hét napja alszik… Tán nem él.
Hét napja alszik… Tán nem él.
Különös szagú lett a bőre
s az arca ráncos denevér.
s az arca ráncos denevér.
Félek, nem merem betakarni
és nem merek ránézni sem.
és nem merek ránézni sem.
Futok előle s érzem: üldöz
Szakállasan és körmösen.
Szakállasan és körmösen.
