Árkádia
Árkádia
(Írják: a Nyugat munkatársai.)
„Csokonai síriratára nézve Kazinczynak az volt a véleménye, hogy a sírkőre név és dátum után csak ez az egy mondás vésessék:
Árkádiában éltem én is.
ami annyit jelent: „Művész valék, s boldogul éltem a művészi szép élet szférájában.” A debreceni írók azonban felháborodtak ezen a sírfeliraton. Ők t.i. azt olvasták Calepinusból, hogy Árkádia földje igen derék marhalegelő, kivált – szamaraknak.”
(A magyar irodalom történetéből.)
Napkelet. Egy irodalmi folyóiratunk legújabb számának vezércikkében olvassuk „Be kell végre látni, hogy nem elég irredenta szólamokban kibúsulni a nemzeti fájdalmat rá kell eszmélni, hogy mialatt politikai integritásról álmodozunk, elvész kulturális integritásunk.”
Mi vall ebben a helyes és józan intésben Árkádiára? Az, hogy a revü, melyben megjelent, éppen az a revü, mely
1. Irredenta jelszavakkal alakult, és
2. Az új magyar szellem legnagyobb értékeiről egyáltalán nem, vagy csak ellenséges hangon vesz tudomást.
Micsoda kulturális integritás az, amelyből Adyt lenyesik?
–
Az irodalom története. Kíváncsi vagyok Pintér tanár úr véleményére Csokonairól. Azt olvasom, hogy „Cs. Nemcsak a bornak s szerelemnek volt a dalosa, hanem a filozófiai irányú elégia- és ódaköltést is nagy tehetséggel művelte”.
Akarom tudni, mit mond Berzsenyiről? Ezt: „Tagadhatatlan, hogy ódáinak javarésze Horatiusra emlékeztet… Jelentékeny részüket csak a nyelv és szellem teszi magyarrá.” Ez a tagadhatatlan, ez a csak… S mi még valamikor elégedetlenek voltunk Beöthy Zsolt frázisaival… Mit mondhatnak a mai fiatalok?
–
Az irodalom elmélete. Ez is mulatságos tudomány Árkádiában. Felnyitok egy könyvet, melynek címe: Bevezetés az irodalomtudományba. Az irodalmi hatásokról van szó:
„Mindenek előtt a hatás létrejöttét csak úgy foghatjuk fel, hogy a hatás forrásában és elfogadójában bizonyos hasonlóságot teszünk fel, kell, hogy alkatrészeik közt bizonyos közösség, találkozás, egyezés legyen:
A (a+b+c+d) ---) B (a+b+e+f)
Ez azt jelenti, hogy A azért hat B-re, mivel alkotó tényezőik közt a és d azonosak…” Ez nem vicc. A könyvet Tolnai Vilmos írta.
–
Talajtalanság. Talán igaza is van Sik Sándornak a Kiss József talajtalanságáról: sokan vannak ma talajvesztettek. De mi még mindig jobban szeretjük a szélbenhányt virág talajtalanságát, – noha a szélbehányt virág megsápad, – mint a festett karó mindig és mindenütt könnyű talajba illeszkedését. A Kiss József küzdelme a talajért mély nosztalgia és fájó küzdelem – a Sik Sándor tetszelgése új és könnyen szerzett talajában maga a legnagyobb talajtalanság bizonyítványa. Mi (akik tehetséges embernek tartjuk Sik Sándort) csak azt kívánhatjuk: bár új gyökérverésének erőfeszítése épp oly fájdalmas és őszinte lenne, mint a Kiss József talajtalanságának nosztalgiája!
