Lányi Sarolta: Este a város határában
Lányi Sarolta: Este a város határában
Este a mezőségen. Estébe fúl a város.
Kupolák aranyát vörösre marja az alkony.
Autók rohantát örök-irigyen nézi szekeréről
az örök-térdelő orosz paraszt szekeres.
Kupolák aranyát vörösre marja az alkony.
Autók rohantát örök-irigyen nézi szekeréről
az örök-térdelő orosz paraszt szekeres.
Katonák lovagolnak, lóhátról perecet vesznek az úton,
a tábor sátrai, tornászrudai ideintnek
s a barakok békésen diadalmas vörösére
már-már fölengedő félszszel tekint a polgár.
a tábor sátrai, tornászrudai ideintnek
s a barakok békésen diadalmas vörösére
már-már fölengedő félszszel tekint a polgár.
Az úton, száradt sár-sinekbe botolva
avítt, de magassarkú cipőkben asszonyok,
- harisnya nem kell, nincs hideg. Mögöttük
gyér csordában telitőgyes tehenek.
avítt, de magassarkú cipőkben asszonyok,
- harisnya nem kell, nincs hideg. Mögöttük
gyér csordában telitőgyes tehenek.
Még egy rozstábla s azután már csak a gyárak,
aztán a város… Minek, minek is megyek én oda vissza?
Minden ház idegen nekem ott. Hova tartozom én?
Jó volna az érő rozs alá feküdni gyökérnek.
aztán a város… Minek, minek is megyek én oda vissza?
Minden ház idegen nekem ott. Hova tartozom én?
Jó volna az érő rozs alá feküdni gyökérnek.
1924. június 25.
