Peterdi István: Rövid ima
Peterdi István: Rövid ima
Szabadíts meg a pokoltól, vagy azt tedd
Hogy nekem ne fájjon a gaztett
Viszont ne indítson meg a jóság
És ne keressem mindig azt, a mit
Látni és érezni én vagyok kevesedmagammal az egyetlen
Mert ez vajmi kevésre tanit
Időtöltésnek unalmas és életcélnak kegyetlen.
Hogy nekem ne fájjon a gaztett
Viszont ne indítson meg a jóság
És ne keressem mindig azt, a mit
Látni és érezni én vagyok kevesedmagammal az egyetlen
Mert ez vajmi kevésre tanit
Időtöltésnek unalmas és életcélnak kegyetlen.
Ne is azután járjak és azon törjem a fejem
A mit, hogy az élet jobb legyen, másoknak kellene tenni,
Mert olyan nehéz ettől a valóság útjain menni
A saját munkakörében sincs tőle az ember helyen
S mert a míg társaságban a gondolatai fürgék mint ugrásai az evetnek
A száj az néma marad, a modor ügyetlen és nehézkes, az idegen
mint volt azelőtt és téged talán sajnálnak de a legtöbb esetben nevetnek.
A mit, hogy az élet jobb legyen, másoknak kellene tenni,
Mert olyan nehéz ettől a valóság útjain menni
A saját munkakörében sincs tőle az ember helyen
S mert a míg társaságban a gondolatai fürgék mint ugrásai az evetnek
A száj az néma marad, a modor ügyetlen és nehézkes, az idegen
mint volt azelőtt és téged talán sajnálnak de a legtöbb esetben nevetnek.
Szabadíts meg attól, hogy az egyik szemem vigyázza
A mit a másik látott és mindjárt a szívbe is jegyezze
Mert az ilyen szem hibázza
A célt, a melyre irányul gazdája lelki tegezze
Szabadíts meg, hogy úntalan vele rezegjek
A mi körülöttem a maga mulattatására reszket -
Uram, a mi jó azoknak, vagy ezeknek,
Az legyen jó nekem is - olyan régóta vezeklek
Ezen rövid ima legyen megtérésemhez a kezdet.
A mit a másik látott és mindjárt a szívbe is jegyezze
Mert az ilyen szem hibázza
A célt, a melyre irányul gazdája lelki tegezze
Szabadíts meg, hogy úntalan vele rezegjek
A mi körülöttem a maga mulattatására reszket -
Uram, a mi jó azoknak, vagy ezeknek,
Az legyen jó nekem is - olyan régóta vezeklek
Ezen rövid ima legyen megtérésemhez a kezdet.
