Füst Milán: A többi mellett egy álló-csillagocska
Füst Milán: A többi mellett egy álló-csillagocska
E.-nek!
Megszólitalak a kövér Szaturnusz mellett kis álló-csillagocska.
A kutya sem ösmer, feléd se vonit, – csak én láttalak meg egy hüvös
éjszakán,
Mikor amannak csillagzó, veszett dühe éppen elpihent.
A kutya sem ösmer, feléd se vonit, – csak én láttalak meg egy hüvös
éjszakán,
Mikor amannak csillagzó, veszett dühe éppen elpihent.
Álló-csillagocska nem forogsz… a fényed is kékes.
Fekete tüzet szórsz: szent haragot a mennynek sötétkék boltozatán…
Nem látnak, – de hogy vagy: én tudom! – s mondd, beéred-e velem?
Mosolyogsz s igent intesz parányi tüzeddel.
Fekete tüzet szórsz: szent haragot a mennynek sötétkék boltozatán…
Nem látnak, – de hogy vagy: én tudom! – s mondd, beéred-e velem?
Mosolyogsz s igent intesz parányi tüzeddel.
Lásd: vannak még pásztorok, akik jobban ismerik az eget,
Mint sok tudósa… Hátha ily magános valahol akad még,
Ki fölgyujtván éji tüzét s a fanyar és kanyargó füstszalag
Mennyfelé törtető utjait követve szemével, – utóbb lepihen?…
Heverész… s majd álmodik éjjel a napfényes égi sikokról,
Hol a madarak élik aranyos világukat: mulatozva halálig
Légben, fényben s a messzi tengereken…
Mint sok tudósa… Hátha ily magános valahol akad még,
Ki fölgyujtván éji tüzét s a fanyar és kanyargó füstszalag
Mennyfelé törtető utjait követve szemével, – utóbb lepihen?…
Heverész… s majd álmodik éjjel a napfényes égi sikokról,
Hol a madarak élik aranyos világukat: mulatozva halálig
Légben, fényben s a messzi tengereken…
Téged néz: annélkül, hogy tudná s az északi földek
Dércsipte, sárgás hajnalai is majd ott libegnek előtte…
S lásd, – énekelni szeretne… feledvén henye testét,
Nyujtózva rongy testtel a végtelen semmi felé.
Dércsipte, sárgás hajnalai is majd ott libegnek előtte…
S lásd, – énekelni szeretne… feledvén henye testét,
Nyujtózva rongy testtel a végtelen semmi felé.
S a többi a bolton, – erre az is mind tán még oda sereglene köréd…
S felriadva nem egy, még forditaná oda rátarti fejét! -
De te halgatsz… s ki az elmulást ugy szereted, -
Hol régen és mélyen rejtezel, még jobban elmerülsz,
Bevonván fekete tüzeid, – lassan fordulsz el e vidékről.
S felriadva nem egy, még forditaná oda rátarti fejét! -
De te halgatsz… s ki az elmulást ugy szereted, -
Hol régen és mélyen rejtezel, még jobban elmerülsz,
Bevonván fekete tüzeid, – lassan fordulsz el e vidékről.
