Gellért Oszkár: Szálló illatokkal
Ázott pillákkal, földörzsölt piros orral ülsz,
S táguló cimpád úgy szívja fel mélyen a
Kölnivizes üvegecskét:
Mily tikkadt alkonyi ég ez.
S úgy száll száll egyre feljebb.
Karjába emelné a bokor.
Bokorét a fa,
S a mezők szagát
Úgy vonzaná a messzi hegyek szaga.
S hegyeket a távoli, távoli
Esőszagu felhők várják.
Szippantja fel a szagok árját
Kábulva magába az égen a bibor
Bibor alkonyi nap: