Marschalkó Lia: Az életem
Fehérbetört, vagy szürketollu. Nem piros kin
És nem lila, mint a gyász, vagy az éj, -
Csak élet! görcsös iszalag, kiságyus hajó,
Himzett trikolór, vagy csavargó bünös inge,
Jaj, annyi minden, - vénnek, zsengének
Összecsiholt lángja, pecsétje, testvérhalma
Az életem. Ilyen… ilyen…
Csigaház, - és a tánc félénk, majd friss ritmusu
Mellettem, - halotti rét a kedvem, boszorkánygyertyás,
Szaladnak rajta szenteletlen szörnyek és
Legendás állatok, kik ápolatlan elmékkel buknak el,
Mint én, ki vándorutamon egyetlen
Virgonc, szeleburd kutyának utján
Már megbotolnék, - két isteni lábbal…
Szólama száll és juhok békéje bennem,
Husvéti nyakszirtjük vagyok én, mikor a boldog
Vér belőlük áldozatra érett. - Óh, én…
Csilingelő szegény vagyok, nem bibliás
De életi… Felettem viz és szárazföldek
Izgalma összeolvadt, s szivem, dült evezőm
Csobog a különös sárban, - az életem az,…
Kusza, kusza, ilyen…