Aszlányi Károly: Kegyvesztett bűbáj
Aszlányi Károly: Kegyvesztett bűbáj
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte,
s pontosan tudja, ki, mire küldte,
volt már nekem télszinű madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte,
ki mindig a Névtelent fütyülte,
volt már nekem bolondos barátom
ki mindig a Névtelenről álmodott
ki mindig a Névtelenről álmodott
aztán a szűzlányt is bevallom
aki a Névtelenbe távozott
aki a Névtelenbe távozott
volt már cifra szép asszonyom, dísznek
csók után a Névtelenről szavalt
csók után a Névtelenről szavalt
s volt hasonló, széllel bélelt álmom
megcsalt, ha csókolt s mosolygott, ha csalt -
megcsalt, ha csókolt s mosolygott, ha csalt -
hát elkergettem télszin madaram
ki mindig a Névtelent fütyülte
ki mindig a Névtelent fütyülte
most már csak az kell, minek neve van
s pontosan tudja, ki, mire küldte
s pontosan tudja, ki, mire küldte
és nem hagy itt, ha elapad a bűbáj.
