Gellért Oszkár: Köszöntő vers
Gellért Oszkár: Köszöntő vers
Elek Artúrhoz
Kék egek madaráról ő írta egykor:
Hogy szíve mellől röpíti hangjait az égnek,
Egyiket a másik után s utánok eredve
Maga is: fölibök száll, hogy lenézve reájok
Megláthassa, mint rajzolódik egybe
Röpke fütty és rezegő futam…
Hogy szíve mellől röpíti hangjait az égnek,
Egyiket a másik után s utánok eredve
Maga is: fölibök száll, hogy lenézve reájok
Megláthassa, mint rajzolódik egybe
Röpke fütty és rezegő futam…
Ha madár lennék most én is!
Ó röpke fütty… Ő tanított rá:
Megvetni a gúnyt, a fintort,
És áhitattal adni amim volt.
Megvetni a gúnyt, a fintort,
És áhitattal adni amim volt.
Ó rezegő futam… Ő tanított rá:
Hinni az emberben, a virágban, a kőben,
S hinni a szépben, a jóban, az erősben.
Ó röpke fütty, ó rezegő futam…
Hinni az emberben, a virágban, a kőben,
S hinni a szépben, a jóban, az erősben.
Ó röpke fütty, ó rezegő futam…
És szomorúság volt az utja s az utam.
S szívem mellől röpítem most hangjaim az égnek,
S utánok eredve most fölibök szállok
S lenézve reájok
Úgy rajzolódnak egybe
Most röpke fütty és rezegő futam,
Mint két egylángu szövétnek:
S utánok eredve most fölibök szállok
S lenézve reájok
Úgy rajzolódnak egybe
Most röpke fütty és rezegő futam,
Mint két egylángu szövétnek:
Hogy belül: tavaszvágy és kívül: örökös tél,
S hogy alázat s szemérem: egy sorsunk volt, testvér.
S hogy alázat s szemérem: egy sorsunk volt, testvér.
