Szegi Pál: SZEGILONGI ETTA VERSEI • Lehullott szavak, 1926
Szegi Pál: SZEGILONGI ETTA VERSEI •
Lehullott szavak, 1926
Lehullott szavak, 1926
A «Lehullott szavak» egyszerűsége a hétköznapok és a kis-ünnepek őszinte egyszerűségével rokon, s valami furcsa áhitat van benne néha. «Nagy kérdések» nyilnak meg előtte, s érdekes, ezeknek a nagy kérdéseknek belső ízzását hogyan enyhíti a női lélek egyszerű melegségéhez. Kötetének legszebb darabjai az első ciklus versei. Panteisztikus hangoknak nagy, mindent magába ölelő szeretetével csendülnek meg. Tájleírásaiban emelkedik leginkább a hétköznapiság fölé, itt a legáhítatosabb, mondhatjuk legköltőibb.
«Szeretném megölelni a fákat,
A pettyesfejű tarka gombákat,
Virággal kettő lenni egy száron,
Lepkéiket itatni… stb.»
A pettyesfejű tarka gombákat,
Virággal kettő lenni egy száron,
Lepkéiket itatni… stb.»
Szegilongi Etta szavain nem érezzük a mélyrőlrekedtség tüzét. Mintha ezek a szavak nem együtt születtek volna a versek tartalmi magjával, nincs meg bennük az egymásratalálás öröme. Formájában mindig kissé formalisztikus. Versei mögött meglehetős feloldatlanságban különféle ízeket érzünk.
Nyelve, érezzük, más költők versein érett meg. Egy női lélek szólalt meg ezeken a lapokon, mely nem volt elég erős megküzdeni a nyelvvel, de akit elragadt a versek szeretete és vágya.
