KOMLÓS ALADÁR: A KÖLTŐ KASSÁK
KOMLÓS ALADÁR: A KÖLTŐ KASSÁK
Ma már látni, mi az, amit Kassák keres. Új magatartást keres az élettel szemben.
Kassák a vasmunkás egészség gőgjével elrúgja magától a dekandenciát, az esztétaságot és a metafizikát, kiszellőzteti a fejét lehetőleg minden áporodott irodalmiságtól, nem akar tudomásul venni egyebet, mint amivel a mai nagyvárosi ember valóban találkozik. Eddig az ember «elrejtőzött a titokzatosba», írja egyik tanulmányában. «Nem a valósággal, hanem a valóságon felülivel állt szemben. Ma csak a magunk képességeivel és az anyag ellenálló erejével számolunk.» A művésznek minél tökéletesebben bele kell «kapcsolódni a körülöttünk nyüzsgő életbe». Ünnepélyes arccal hirdeti a józanságot, az élet célszerű, ökonomikus berendezését, a csúcsra-érkezettség gőgjével néz a mából a multra, s a legszimplább hasznosság mértékével az egész életet elkormányozhatónak véli. Kassákkal a Keyserling-megjósolta «soffőrtípus» vonul be a lírába. De ez a soffőr – álmodik is. Kassák két ellentétes munkát végez. Egyfelől közeledik a realitáshoz, másfelől távolodik tőle. Előbb megtisztítja a lelkét mindentől, ami nem a ma valóságából való, aztán a megmaradt valóságelemeket – illogikus és irreális képzetsorokká keveri. A történelmi összefüggésbe beállítva: egyfelől szembeszáll a dekadens, a szimbolista és az impresszionista lírával, másfelől még radikálisabban folytatja, amit ez megkezdett.
