BABITS MIHÁLY: AZ ELMARADT TÓSZT
BABITS MIHÁLY: AZ ELMARADT TÓSZT
Fenyő Miksának
Hol év, perc, bor, barátság fölszakad,
engem különös gátak zsilipelnek
és hallgatok, mintha gondolatom
szédülne meredek hidján a nyelvnek:
de bellül, lassan, fészken, titkosan
a szavak mégis gyülnek, gyülnek;
kiket rímek tollával tollazok,
hogy ki ne hüljenek, ha kiröpülnek.
(Im az én tollas, késett tósztom.)
engem különös gátak zsilipelnek
és hallgatok, mintha gondolatom
szédülne meredek hidján a nyelvnek:
de bellül, lassan, fészken, titkosan
a szavak mégis gyülnek, gyülnek;
kiket rímek tollával tollazok,
hogy ki ne hüljenek, ha kiröpülnek.
(Im az én tollas, késett tósztom.)
Beszélni nem tudok. De bármit
mondjon a boraimra írigy tábor,
tudok a nemes mámor poharából
inni,
és tudok hinni
(amihez ma kell is a mámor).
Igy poharam beszéde csak a csengés.
mondjon a boraimra írigy tábor,
tudok a nemes mámor poharából
inni,
és tudok hinni
(amihez ma kell is a mámor).
Igy poharam beszéde csak a csengés.
Igaz emberhez, erős, hű baráthoz
talán illik is a néma pohár
hittel és borral, mert röpül az élet.
Ülj le a gonosz évek lépcsején
egy pillanatra – melléd ülök én is.
Nehéz és mindig egyforma a lépcső,
de mégis: fölfelé visz.
(S ha nem hiszed, kérdezd meg fiaidtul:
föntebb indul, aki m a indul.)
talán illik is a néma pohár
hittel és borral, mert röpül az élet.
Ülj le a gonosz évek lépcsején
egy pillanatra – melléd ülök én is.
Nehéz és mindig egyforma a lépcső,
de mégis: fölfelé visz.
(S ha nem hiszed, kérdezd meg fiaidtul:
föntebb indul, aki m a indul.)
Mi még ülünk a fokok sivatagján,
a grádicson, mely fut és visz és elhagy.
De lásd, kezünkben a pohár töretlen
s a régi tüzet olvasom szemedben
(nem volt mámor tiednél okosabb,
s okosság mámorosabb,
minden igaz mámornak kezét-nyujtó.)
a grádicson, mely fut és visz és elhagy.
De lásd, kezünkben a pohár töretlen
s a régi tüzet olvasom szemedben
(nem volt mámor tiednél okosabb,
s okosság mámorosabb,
minden igaz mámornak kezét-nyujtó.)
Igy ül együtt a mámor és okosság;
s az ördög-lépcső, mintegy Luna-parkban,
szalad a gyorsvonatnál viharabban,
szalad velünk, s majd kiszalad alólunk, –
(jó, ha így zökkenésnél, állomásnál
kicsit összefogózunk)…
s az ördög-lépcső, mintegy Luna-parkban,
szalad a gyorsvonatnál viharabban,
szalad velünk, s majd kiszalad alólunk, –
(jó, ha így zökkenésnél, állomásnál
kicsit összefogózunk)…
