GELLÉRT OSZKÁR: CARCINOMA
Te kinevetsz és Ézsajást idézed:
Párduc a kecskefiúval s az oroszlán
Szalmát eszik akár az ökör,
S egy kis bojtár őrzi őket mind:
Majd akkor, azon a Szent Hegyen, talán.
Te rosszabb a farkasnál,
Rosszabb a párducnál s az oroszlánnál
Is rosszabb te. Te rosszabb a kígyónál.
Fejedből mást se látok, csak a szájad,
Tátongó szájad, ahogyan belőle
Puffog és bugyborog a nevetés.
S peregnek a percek s nem fulladozol.
Sorjáznak az órák s nem szakadsz belé.
És szállnak a századok s meg se kövülsz.
Kéjes görcs, sose állj ki!
Pokoltorok, harsogj időtlen!
Habos nyelv, vadhús, az egekig dagadj!