GELLÉRT OSZKÁR: FOGÓCSKA
Hallgatod s füled kagylóján kikandikál a lélek -
Már késő. Már visszahuzódott
Fülkéje zugába kacéran a lélek.
S táguló cimpád mögött ott imbolyog ujra a lélek -
Már késő. Megorrolt rám s már rejtekébe
Durcásan vissza is menekült a lélek.
És ablakában tovasuhan kis szemtelen mosollyal a lélek -
Már késő. Már rezzen a pillafüggöny
S szobája pupilla-mélyén eltűnik ujra a lélek.
Két széthasadt ajkkal, s fogsorod bástyáján
Kikönyököl kíváncsin a lélek -
Már késő. Óh mert csínytevőn csak fogócskát játszott a lélek!
S a rezedaág kihullva a kezedből lenn fekszik a porban
Mialatt fejed mellemre csuklik -
S buvóhelyére oson ijedten s elszenderül a lélek.