VÁMOS FERENC: LECHNER ÖDÖN IFJÚKORI LEVELEI
VÁMOS FERENC: LECHNER ÖDÖN IFJÚKORI LEVELEI
Petrovics Eleknek mély tisztelettel
Az ideál útjáról letérni tudni
én soha nem fogok. (Lechner Ödön,
1873 augusztus 5.)
én soha nem fogok. (Lechner Ödön,
1873 augusztus 5.)
Lechner Ödön művészete két szakaszra tagozódik: 1. a történeti formák korára és 2. az egyéni formák korára. Az előbbi (1868-1885) a berlini Bauakadémiáról való hazatértétől a Máv. Nyugdíjintézet Andrássy-út 25. sz. palotájáig, az utóbbi pedig (1889-1900, illetve haláláig: 1914-ig) aThonet-háztól a postatakarékpénztárig, illetve a Ferenc József jubileumi templom tervéig tartott.
A történeti formákkal dolgozó Lechner megítélésében ezideig ingoványos talajon tapogatóztunk. Egyebet sem tudtunk e koráról, mint hogy Lechner a pesti József műegyetemen három évet töltött, mint a korán elhalt Szkalnitzky Antal műegyetemi tanár növendéke és hogy 1866 őszén két barátjával, Hauszmann Alajossal és Puntzmann (később Pártos) Gyulával együtt a berlini Bauakadémián folytatta tanulmányait.
Most a mester leányának, Szmrecsányi Ödönné Lechner Irma úrnőnek jóvoltából előkerültek Lchner Ödönnek menyasszonyához, majd feleségéhez, Primayer Irmához (szül. 1847, megh. 1874) írott levelei, melyek jellegzetesen világítják meg a Berlinben tanuló, majd Pesten működni kezdő építész gondolkozásának fejlődését.
