SÁGI MÁRTA: ÉRZÉKETLENSÉG
SÁGI MÁRTA: ÉRZÉKETLENSÉG
Lent guggol bennem a Lélek
lent
az Érzéketlenség fulladt
ólomkamrájában
pusztultan és pusztitva – oh
anyjának méhében bomlik igy
az elhalt, már mozdulatlan magzat
vagy
a katasztrófa után sok nappal, kövek
és kusza gerendák, szakadt állványok
mázsás, kibonthatatlan présében
a betemetett Munkás
lent
az Érzéketlenség fulladt
ólomkamrájában
pusztultan és pusztitva – oh
anyjának méhében bomlik igy
az elhalt, már mozdulatlan magzat
vagy
a katasztrófa után sok nappal, kövek
és kusza gerendák, szakadt állványok
mázsás, kibonthatatlan présében
a betemetett Munkás
s a lezuhant-kifordult épületen
fent
körbe csetlenek bennem a Lélek
vak léptei: a Másik Munkás
a társát kereső, futkos sirva
csákánnyal és lámpájával,
ás itt-ott, kiált, fülel
le…
fent
körbe csetlenek bennem a Lélek
vak léptei: a Másik Munkás
a társát kereső, futkos sirva
csákánnyal és lámpájával,
ás itt-ott, kiált, fülel
le…
Oh –
gerendák állnak ki mozdulatlan
szememből, a számon
kövek hullnak.
gerendák állnak ki mozdulatlan
szememből, a számon
kövek hullnak.
