MARCONNAY TIBOR: A TENGER SÓS ILLATA…
MARCONNAY TIBOR: A TENGER SÓS ILLATA…
A tenger sós illata, mint egy fantom
száll és e nyirkos őszben vágyva vágyom
újra heverni okker homokágyon
tündöklő, tarka hullámverte parton.
A táj zenéjét álmodozva hallom.
Szűz kék vizek varázsolnak nyugalmat
s fényt ontanak a márványszinü falvak
míg rájuk nem borul a borszin alkony.
És mind e dús, vibráló nyári fényfolt,
a partok hervatag, illatos rózsabokra
s a kacagó szilaj hullám enyém volt.
Emlékszem tücskök barna ligetére,
boros, szerelmes, bársonyos zenékre
és nagy, hazátlan, néma csillagokra.
száll és e nyirkos őszben vágyva vágyom
újra heverni okker homokágyon
tündöklő, tarka hullámverte parton.
A táj zenéjét álmodozva hallom.
Szűz kék vizek varázsolnak nyugalmat
s fényt ontanak a márványszinü falvak
míg rájuk nem borul a borszin alkony.
És mind e dús, vibráló nyári fényfolt,
a partok hervatag, illatos rózsabokra
s a kacagó szilaj hullám enyém volt.
Emlékszem tücskök barna ligetére,
boros, szerelmes, bársonyos zenékre
és nagy, hazátlan, néma csillagokra.
