SZÉP ERNŐ: HOLDHALÁL
Halványan haldokoltam
Éjből való delejjel
Felhőre hajtott fejjel
Pilláim ejtve szépen
Álom lett néma képem
Mélyen tengert virágot
Még sejtettem s oh halkkal
Sohajtó béna ajkkal
A végtelenbe oldott
Fájdalmam felmosolygott
De tűntem már merengve
A csillaglakta csendbe
Az égen, szürke kéken
Lappangva múlt emlékem