FORBÁTH IMRE: ELÉGIA
FORBÁTH IMRE: ELÉGIA
Ismerd meg furcsa sorsomat, te Utánamjövő
Ismerd hát meg az álmok generálisát
A költőt, a hazugot, a hőst és komédiást
A megroggyant vándort, a letört gentlemant!
Kinek délmagyar erdők zúgtak bölcsődalokat
S kit enyhén ringatott a szőke Balaton
A kormos házak tűzfalai között
Óriási árnyékok alatt kókadón
Itt élt a messzi, napfényes vidék szülöttje
Itt száguldott a kimérák után
A bolondul kék szemű, nyugtalan szívű
A folyton szenvedő és mindig lázadó
Forrón vágyakozó, örökszerelmes fiú!
Hiábavaló és szörnyű tudományoktól szomorú
Gonosz kisértésekkel szinültig teli
Itt kóborolt késsel a fogai között
Vérszomjasan és szerelmesen
Az ősi kőhidon és Campa szigetén...
Ám gyümölcstelen maradt a láz
Visszhangtalan maradt a forró ügetés
Egykor tiszta homlokát bekente a kételynek sara
Fekete szárnyával csapkodja már az únalom.
A Moldva sötét vizénél tágranyílt szemekkel
Bámúl a csillagokra ősi rettegéssel
Árnyékokkal viaskodik s mint az őszi lomb
Mit hideg szél koppaszt, úgy fogynak évei.
Jaj! még fiatalon és nagyon megromolva
Békétlen szívvel néz sorsának holdfogyta felé.
Ismerd hát meg az álmok generálisát
A költőt, a hazugot, a hőst és komédiást
A megroggyant vándort, a letört gentlemant!
Kinek délmagyar erdők zúgtak bölcsődalokat
S kit enyhén ringatott a szőke Balaton
A kormos házak tűzfalai között
Óriási árnyékok alatt kókadón
Itt élt a messzi, napfényes vidék szülöttje
Itt száguldott a kimérák után
A bolondul kék szemű, nyugtalan szívű
A folyton szenvedő és mindig lázadó
Forrón vágyakozó, örökszerelmes fiú!
Hiábavaló és szörnyű tudományoktól szomorú
Gonosz kisértésekkel szinültig teli
Itt kóborolt késsel a fogai között
Vérszomjasan és szerelmesen
Az ősi kőhidon és Campa szigetén...
Ám gyümölcstelen maradt a láz
Visszhangtalan maradt a forró ügetés
Egykor tiszta homlokát bekente a kételynek sara
Fekete szárnyával csapkodja már az únalom.
A Moldva sötét vizénél tágranyílt szemekkel
Bámúl a csillagokra ősi rettegéssel
Árnyékokkal viaskodik s mint az őszi lomb
Mit hideg szél koppaszt, úgy fogynak évei.
Jaj! még fiatalon és nagyon megromolva
Békétlen szívvel néz sorsának holdfogyta felé.
